Fa, fa és fa.
Nálam nem találsz műfát, fa szerű műanyagot, sem semmilyen fának látszó tárgyat, csakis eredeti, valódi fát. Kemény, vagy gyümölcsfát
Üdvözöllek. Faragógép vagyok. “Polgári” nevem Mészöly József

Kezemben egy faragott könyv, mely az utolsó oldalán van nyitva. Jónás László barátom édesapjának emlékére készítettem

Amit én csinálok, nem csinálja azt senki.
Na nem. Ezt nem mondom… A hogyant pedig bátran döntsd el Te magad.

De… ne szaladjak előre ilyen gyorsan.
Hosszú és kalandos út vezetett az iparművészetig. Volt fennt és volt lennt.  Visszagondolva… élveztem végig az utat. Érdekes, izgalmas és sokrétű volt és remélem még lesz is.

Nem szeretném 3 éves koromtól a balettozással kezdeni.
Az első fontosabb állomás 16 éves koromban kezdődött.
Ekkor kezdtem el ugyanis, repülni a dunaújvárosi MHSz repülőtéren

Nem ma volt, igaz.
Ma úgy divat mondani: “az átkosban” (csak mellékesen jegyezném meg, ha fiatal vagy: MA van az átkos, nem akkor volt!)
Átkos, vagy nem átkos, akkor még a csóróbbaknak is volt lehetősége repülni. Így nekem is.
Rengeteg munka, sok buli, jó, baráti társaság és sok-sok égi földi kaland.
Volt, hogy egy kamion tetején dobbantottam, a 6-os út fölött néhány méterrel. Volt, hogy “learattam” egy búzaföldet terepjáróval (UAZ) mikor gépért mentünk. Volt, hogy 230-al repülve épp csak megúsztam egy nemkívánt találkozást, egy bőr focilabdával és még sorolhatnám a sok sok élményt.

10+ év alatt, összegyűlt néhány. Ennyi ideig repültem ugyanis.

Még mielőtt befejeződött volna a repülős “korszakom”, elkezdődött a gitáros, énekes, zenész. Lenn a reptéren tanultam az első akkordokat Kozma Évitől akivel együtt repültünk éveken keresztül és ez volt/lett egy új korszak kezdete.
Először csak a reptéren, bulikon, esténként a tábortűznél játszottam.
Aztán… muszáj volt alapítani egy együttest… Ugye megérted… Wink
Próbák, ki-mit-tudok, fesztiválok, koncertek. OSZK vizsga.
Ezek voltak a következő évek lépései. Elkezdtem összerakni egy koncert felszerelést. Erősítők, hangfalak, keverőpult, fények.
Ami kell.
Még egy mozgó szinpadot is csináltam, egy teherautóból.
Semmi digitális…. akkor kezdtek bejönni a C-64 Commodore-ok.
Nem leültünk a számítógép elé és összedobtunk egy jó minőségű, sztereó demólemezt, hanem jó pénzért béreltünk stúdióidőt egy olyan hangstúdiótól, amelyik vállat ilyen jellegű felvételkészítést is. Elmentünk és szépen feljátszottuk sávonként, hangszerenkét, szólamonként.
Már, persze, ha belefértünk a bérelt időbe (ugyebár ez erősen péztárca függő volt)
Így aztán, érthető módon, nem sok stúdiófelvételünk készült.
Egyet megmutatok neked itt. Ha rákattintassz, meghallgathatod.

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

Hát tessék… ez volt az első szám aminek teljes egészében én írtam a szövegét, én szereztem a zenéjét és én hangszereltem. Természetesen én gitároztam és énekeltem. Mondanom se kell, hogy ez volt a nagy kedvenc is. Szerencsére nem csak nekem hanem a közönségnek is…  Yeah... Sure

Faragásokról persze ekkor még szó sem volt.
Sőt!
A zenéból következett a következő húsz-egynéhány év.
Az történt ugyanis, hogy (mint fentebb említettem) nagy volt a “motyó” Azt bizony szállítani kellett, minden fellépésre. Már voltak fuvarosok, így ahányszor mozdultunk, mindig bérelni kellett fuvart. Ráadásul egyre nagyobb autókat…
Ez persze szépen elvitte a fellépésekért kapott gázsit, ha nem épp többe került.
Kézenfekvő volt a következő lépés: vettem egy teherautót, szállítani a felszerelést.

Megjegyzem full OTP-re. Személyi kölcsönből.
Ebből viszont az következett, hogy ki kellett váltanom az ipart, mint fuvarozó, mert akkor nem lehetett venni teherautót, magánhasználatra.
Ha már fuvaros vagyok, adóznom kell.
Ha már adóznom kell, akkor inkább megkeresem az árát.
Magyarul: elkezdtem fuvarozni másodállásban. (egyébként az akkor még létező Videoton-ban dolgoztam)

Azért figyelsz remélem. Van egy csomó szakmám.
A teljesség igénye nélkül: Rádió TV műszerész, minőségellenőr, repülőgépvezető, zenész, sportbíró, stb…
Én meg nekiállok fuvarozni!
Azért nem rossz, nem igaz?

Közben a háttérben szépen lezajlik a rendszerváltásnak nevezett valami.
Így már főállásban fuvarozok. Több kevesebb sikerrel.
Eleinte, persze kevesebb…
Aztán a végére már volt  négy autóm pótkocsisan, darusan.
Mint például ez:

DSCF0892

Közben megismerkedtem egy gyönyörű sporttal is, melyet a mai napig űzök.
Ez az íjászat.
Végigjártam a szamárlétrát, ahogy illik. Sőt az elején volt egy balesetem is.
Utána vettem a fáradtságot és utánajártam A-Z-ig mindennek amit tudni kell, vagy lehet a sportról.
Közben edzettem ezerrel.
Jöttek is az eredmények. Sok versenyen álltam a dobogón, sőt még országos csúcsot is tudtam lőni.
Később már, a tanítványaim vitték tovább a lángot. Országos bajnoki győzelmek, nemzetközi első helyek jelezték utunkat.
Ma már elsősorban mint edző tevékenykedek a sportban, mert közben majd elfelejtettem mondani, egyszer csak egyedül maradtam, s evvel együtt a fuvarozói pályafutásom is véget ért.
Hát akkor kezdjünk mindent nulláról…

És most érkeztünk el a “mához”
Hisz az iparművészetet, a fafaragást most kezdtem el.
Most… 2007-ben…
És ez egy olyan szépség, melyet már nem is akarok abbahagyni.
Az íjászat és a domborművek, ez a kettő kíséri végig az utat, ami még előttem van. Az íjászat persze vissza-vissza köszön a munkáimban. De ez talán bocsánatos bűn…

Mára (2013-14) már akár a tanítványaim munkáival is találkozhattál a neten.
Én pedig csak járom az utam és látod, most találkoztunk.

Egy kiállításon:

Hatvan_2011_03_26